Már lassan egy éve, hogy hazatértünk grúz kalandozásunkból, és azóta is minden percére boldog emlékként tekintünk vissza (főleg most, ezekben az időkben). Nem titkolt vágyunk, hogy szeretnénk visszamenni és még jobban elmerülni a kalandokban.
Mint tudjátok, egy jó túra alapja mindig a felkészülés, és ez most sincs máshogy. Szerencsére sikerült egy olyan embernek feltenni a kérdéseinket, aki már többször beutazta az országot és rengeteg tapasztalatot gyűjtött.
Interjúalanyunk, Bence, a WanderWell utazási iroda alapítója és nagy rajongója az országnak, így nagyon sok érdekességet megosztott velünk. Rengeteg hasznos infót tudtunk meg tőle, reméljük, Ti is találtok olyat, ami segíti a következő grúz kiruccanás megtervezését. 🙂
Hegyiember (H): Amikor először utaztál Grúziába, neked mi volt az első benyomásod az országról?
Bence (B): Annak tükrében, hogy a szeptemberi volt a 10. utam Grúziába, nehéz elhinni, hogy az első benyomásaim szörnyűek voltak.
2016. márciusában jártam először a Kaukázusban. Az első nap már kora reggel meggyűlt a bajom a taxisokkal, át akartak verni, agresszívek voltak, ráadásul Kutaiszi utcái sem voltak kimondottan bizalomgerjesztők.
Ebben a blogbejegyzésben írtam is ezzel kapcsolatban.
H: Említetted, hogy idén ősszel tizenegyedik alkalommal térsz vissza Grúziába. Mi fogott meg annyira ebben az országban, hogy ennyi év után sem tudtál betelni vele?
B: Végül egy csoportom volt ősszel, így „csak” a tizedik alkalom volt 🙂
Ha megkérdezik tőlem, hogy miért menjen valaki Grúziába, akkor három érvet hozok fel az ország mellett: Sokszínű, vadregényes, olcsó.
H: Tegyük fel, hogy valaki először látogat el Grúziába. Mit ajánlanál neki? Mi az, amit semmiképpen ne hagyjon ki, és mi az amit inkább hanyagoljon?
B: A legfontosabb, hogy elég időt töltsön itt. Nagyon sokan csak 3 napra utaznak Grúziába.
Péntek este indulnak az éjféli géppel, majd kedd reggel jönnek vissza Budapestre. 3 napba semmi sem fér bele, amiért igazán érdemes lenne Grúziába látogatni. Ráadásul sajnos ilyenkor az emberek nagy része kipipálja, hogy itt is járt, és valószínűleg sosem jön vissza.
Azt javaslom mindenkinek, hogy legalább 7, de inkább 10 napra jöjjenek, ugyanis azok a régiók, amik Grúzia esszenciáját adják nehezen megközelíthetők. Sok órás autózásra vannak Kutaiszitől.
Számomra a number 1 az Khevsureti és Tusheti régiók. Itt napokig vándorolhatsz úgy, hogy nem találkozol turistával. A magyar piacon mi vagyunk az egyetlen iroda, akik viszünk ide csoportokat, mert nehéz megközelíteni ezeket a területeket. Itt még többet olvashattok erről.
Ha olyan régióról van szó, ami szép, vadregényes, érdekes, és könnyebben megközelíthető, akkor Svaneti és Racha. Nincs olyan része Grúziának, ami kifejezetten hanyagolni kellene, de számomra Kutaiszi és környéke a legkevésbé érdekes.
H: Grúzia az évek során egyre felkapottabb lett a turisták szemében. Hogy látod, ez javít vagy inkább ront az országon? Mennyire kezd „elturistásodni”?
B: Grúzia jó ideig csak a backpackereknek, majd a kelet/közép-európai turistáknak volt célpont. Ma már, hála a Lonely Planetnek és az utazós blogoknak, nagy számban érkeznek amerikai, koreai, nyugat-európai, és sajnos kínai turisták is.
Ők jellemzően Tbiliszibe érkeznek, és ha hegyet akarnak látni, akkor Kazbegi (Stepantsminda) felé veszik az irányt. Kazbegi tehát drágább és kevésbé vadregényes mint mondjuk Svaneti. Én is szoktam Kazbegi környékére csoportokat vinni, de igyekszem más, kevésbé turistás falvakban altatni őket és a túrák során is olyan völgyekben járunk, ahol kevesen vannak rajtunk kívül.
Grúzia már most sem olyan, mint amilyennek én 3 éve megismertem. Elképesztő ütemben fejlődik a turista infrastruktúra, ami egyrészt jó, mert könnyebben lehet országon belül közlekedni, könnyebb szállásokat foglalni, többen beszélnek angolul, stb. Másrészt viszont azt a báját veszti el folyamatosan, ami miatt én és sokan mások beleszerettek. Azt tanácsolom mielőbb látogassatok el Grúziába.
H: Sok helyen lehet olvasni, hogy Grúzia híres a közbiztonságáról – amit egyébként mi is megtapasztaltunk amikor kint jártunk -, mégis sokan aggódva indulnak el, mert a néhány éve gyakran emlegetett orosz-grúz háborúskodás jut az eszükbe. Te ennek érezted már bármilyen hatását? Volt negatív, vagy kiemelkedő tapasztalatod?
B: Sosem volt még rossz élményem biztonságot tekintve Grúziában. A néhány éve az pontosan 11-et jelent. Azóta sok víz lefolyt a Kurán, és Grúzia már nem az a konfliktusokkal teli ország, mint volt a kilencvenes és kétezres években. Egy párizsi vagy londoni séta nagyobb kockázattal jár, mint egy kaukázusi túra.
H: Elég sokan utaztak már ki veled (illetve a WanderWellel) Grúziába. Hogy látod, mi az átlagember tapasztalata amikor kikerül ebbe a környezetbe? Meghökken, furcsállja, semmi extra vagy inkább csak boldog, hogy ott lehet?
B: Szerintem még egyetlen utasom sem csalódott Grúziában. Elképesztően szép és látványos ország, ráadásul a program amit összeállítottam a kezdő kalandorokat és a gyakorlottabb utazókat is leköti.
Meghökkenni leginkább a szabadon tartott állatokon szoktak, illetve azon, hogyan tudnak a sofőrjeink kilencvennel szlalomozni a sztrádán bóklászó marhák között. 🙂
A grúz konyhát sokan dicsérik és én is nagy rajongója vagyok. Öröm nézni, ahogy az utasaim végigeszik az étlapot. Mondjuk aki nem szereti a koriandert, az inkább kerülje Grúziát. 🙂 Mindenbe tesznek! Sok utasom ledöbben a grúz ételeken és italokon. Utóbbiból a tárkonyos üdítő, ami a legnagyobb megrökönyödést váltja ki.. de ez csak hozzáad az ország egzotikus hangulatához.
H: Úgy tudjuk az országnak már szinte minden szegletében jártál és gondolom ez alól a Kaukázus sem kivétel. Voltál olyan túraösvényen, túraútvonalon, ami igazán emlékezetes volt?
B: Az Omalo – Shatili útvonal a kedvencem. 5 nap alatt lehet teljesíteni és elképesztően szép, emellett vadregényes. Több helyen sátrazni kell, mert nincsenek már falvak sem azon a vidéken.
H: Mi főleg az Alpokban és a Magas-Tátrában túrázunk amikor külföldre megyünk, itt kevesebb felkészüléssel is egész nagy utakat be lehet járni, hiszen a túraösvények nagyon jól vannak jelölve, és könnyű szerrel tudunk úgy túrát szervezni, hogy útba essen egy menedékház. Ez mennyire igaz Grúziában? Mennyire kell felkészültnek és rutinosnak lenni ahhoz, hogy a nyakadba vedd a grúz hegyeket?
B: Alapvetően minden hegyi túrázás feltétele a felkészültség. Szerintem ez a Kaukázusra jobban igaz, mint mondjuk a Magas-Tátrára. Itt nincs hegyimentés. Ha bajba kerülsz, legtöbbször magadnak kell kikecmeregned belőle.
Kis utánajárással már Grúziában is lehet könnyen jókat túrázni. A forgalmasabb turistaközpontokban (Ushguli, Mestia, Kazbegi) már jelölve is vannak az útvonalak valamilyen szinten. Ennek ellenére mindenkit arra bíztatok, járjon alaposan utána egy útvonalnak és készüljön fel fizikálisan is. Érdemes az indulás előtt 1-2 nappal is ellenőrizni a blogokat, mert előfordul, hogy egy hidat elmos a folyó, betemeti sziklával az utat egy hegyomlás, stb.
H: 2018-ban Oroszországban jártunk, és ott azt tapasztaltuk, hogy a helyiek körében a klasszikus túrázás szinte teljesen ismeretlen, ez inkább a turisták hóbortja. Grúziában mennyire van hagyománya a nálunk elterjedt „bakancsos turistának” a helyiek között?
B: Többet láttam Grúziából, mint a legtöbb grúz. 🙂
Érthetetlen okokból alig utaznak az országukban és nem azért mert nincs rá pénzük. Tbilisziben élő középosztálybeli barátaim sem mennek a hegyekbe, max síelni.
Batumiba járnak sokan strandolni és bulizni. A grúzok inkább Afrikába és Európába vágynak.
H: A korábbi Grúziáról szóló cikksorozatunkat azzal zártuk, hogy még bőven nem láttunk mindent és mindenképpen szeretnénk visszamenni. Te mit javasolj, hol kezdjük a nézelődést?
B: Nagyon érdemes lenne ellátogatnotok Svanetibe, vagy Rachaba, ha hegyekre és igazi kaukázusi hangulatra vágytok.
Bízom benne, hogy lesz még lehetőségetek visszamenni 🙂
