Szösszenet az utazási irodákról és a vezetett túrákról 1/2

Van aki imádja, van aki ki sem állhatja. Van aki csak velük megy, de van aki a gondolatuktól is kikészül. Szeressük vagy ne szeressük őket? Érdemes velük utazni? Szubjektív cikk az utazási irodákról, két részletben.

Az utazási irodákról – és ezzel együtt a szervezett túrákról – nem igazán lehet egyértelműen jót vagy rosszat állítani. Véleményünk szerint megvannak mind a pozitív, mind a negatív oldalaik. Erre még rájön a “szerencse faktor” más néven az, hogy sikerült-e kifogni azt a bizonyos “jó túravezetőt vagy irodát” aki felejthetetlenné varázsolja nekünk az utat, vagy teljesen mellényúltunk és az egész nap egy kínos együttlét lesz 20 ismeretlen emberrel.

Mindemellett azt is figyelembe kell venni, hogy minden utazási iroda más. Ott van rögtön a klasszikus buszos, körutazásos, mellékesben könyvet-újságot-parfümöt árulós kategória, de olyan túravezetőhöz is volt már szerencsém, aki nem annyira vezetni akart, sokkal inkább ötleteket adni az élménydús úthoz (és mellékesben figyelni arra, ne tegyek kárt magamban). És persze ott van minden a kettő között.

Mi őszintén úgy gondoljuk, hogy ez így szuper, hiszen ahány ember, annyi igény. De az első lépést nekünk kell megtenni ahhoz, hogy pozitív élményt alkothassunk ezekről az irodákról: ugyanis mindenekelőtt fel kell mérjük a saját igényeinket, hogy tudjuk, nekünk melyik “szolgáltatási csomagra” van szükségünk.

Most tételezzük fel, hogy ezt sikerült megtenni, és találtunk is egy nekünk szimpatikus irodát. Nem árulok el szerintem nagy titkot ha megsúgom, így is érhetnek kellemetlenségek, és nem árt ha ezzel tisztában is vagyunk.

Na de kezdjük az elején: nézzünk egy gyors pro-kontra listát, hogy az érem mindkét oldalát tisztán lássuk. Elsőként vegyük számba a negatív tényezőket, tehát azokat a faktorokat amik eltántoríthatnak az utazási irodáktól, vagy ami miatt egyeseknek eszébe sem jutna szervezett túrára menni.

Turisták a Bazilikánál (Budapest) – 2018 – saját kép

Kötöttség

Talán ez a legkézenfekvőbb és leginkább szembetűnő hátránya a szervezett túráknak. Ezeken általában nem az utas a főnök, nem ő osztja be a túra ütemezését és nem ő fogja megmondani, hogy mikor van például a megérdemelt “öt perc szünet” vagy az indulás – és ezzel együtt az a szomorú időpont amikor kimászunk reggel az ágyból (Hegyi Ember privát megjegyzése: a háromnegyed négy nagyon nagy jóindulattal nevezhető csak “reggelnek”).

A csoport

A csoportos, szervezett túráknak alapvető velejárója maga a csoport. A fent említett kötöttség nem csak abból adódik, hogy a túravezető megmondja, hogy mit, mikor és miért csinálsz, hanem abból is, hogy nem csak 1-2 túratárshoz, hanem néha 20-30 másik emberhez kell igazodni.

Ha nagy a csoport, annál nagyobb esély van rá, hogy a legerősebbtől a leggyengébbig több edzettségi szintű túratársad lesz. Alapvetően ilyenkor két lehetőség áll elő: a csoport alkalmazkodhat a leglassab láncszemekhez, viszont így akik elöl haladnának óhatatlanul arra fognak elsőként emlékezni, hogy mennyit ácsorogtak a hegyoldalban. A másik lehetőség, hogy szétesik a banda. Ilyenkor a csapatnak kisebb részei a saját tempójukban tudnak haladni (ami alapvetően pozitív) de ne felejtsük el, hogy a végén az utolsó embert akkor is be kell várni (legalább is ha közösen, busszal jöttünk).

Illetve ha már szétesett a társaság akkor kisebb eséllyel lesz a közelben egy túravezető, ami egyeseket gyorsan kibillenthet a komfortzónájukból. Mellesleg az ilyen szituációkból jönnek azok a történetek amikor a sötétben egy szál fejlámpával, nulla térképpel bóklászol a fenyőerdőben derékig érő hóban, abban reménykedve, hogy észreveszed azt a susnyást ahol majd le kell kanyarodni, és talán nem fog megenni a téli álmából pillanatnyilag felébredt medve (true story).

Nem tudsz a saját tempódban haladni

Ezt már fent nagy vonalakban kifejtettem, de ez nem csak szervezett túrákra igaz: minél többen mentek annál kisebb esélyed van arra, hogy a saját tempódban tudsz haladni. Itt persze nem csak arról van szó, hogy a többiek hátráltatnak. Legalább hasonló szuper élmény amikor futólépésben teszed meg a 25 km-es távot, mert akit előre engedtél a saját “kilépős” tempójával vezeti majd a társaságot (true story 2 – viszont tényleg remek időt mentünk, és szerintem az állóképességünk hatalmasat fejlődött egy nap alatt, tehát annyira azért mégsem volt rossz ez a kaland).

A menetrend

Nem igazán tudunk rögtönözni hiszen van egy ütemterv, amihez tartani kell magunkat. Mert ez volt a programban. Ezért fizettél (meg a másik 20 ember is). Persze ez nem azt jelenti, hogy akkor is fel kell menned a hegyre ha az első menedékháznál már túlestél két szívrohamon, sokkal inkább azt, hogy a negyedik “azt a vízesést még nézzük már meg” kijelentés után enyhe mosollyal közlik veled, hogy nem…

Rax Alpok – 2016 – saját kép

Nekünk röviden és tömören ezek a hátráltató tényezők jutottak az eszünkbe, de mindennek ellenére mi továbbra is szoktunk utazási irodával utazni, mert – mint azt már fent említettük – megvan azért a számtalan pozitív előnye is annak, ha picit ráhagyjuk magunkat másokra. Hamarosan jelentkezünk is egy pro listával, addig pedig tessék egy jót kirándulni hiszen már szinte érezni lehet a tavaszt a levegőben! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük