Pilisi Vándorlás

Vándorlás a Pilisben

Úgy gondolom nem túlzás az a kijelentés, hogy mindketten nagyon szeretünk ősszel túrázni. Ez egyrészt azért van, mert ilyenkor nincs az a kellemetlen érzése az embernek, hogy bármelyik pillanatban ráolvadhat a túranadrág, másrészt pedig azért, mert ebben az időszakban egy nagyon látványos és színpompás oldalát mutatja meg az erdő.

Úton a Kétbükkfa-nyereghez – 2019 – saját kép

Így amikor van egy kis felesleges időnk mi is kimegyünk ősszel az erdőbe, persze a legtöbbször ez nem jelenti azt, hogy messzire utazunk. Legutóbb például a szomszédos Pilisben tettünk egy túrát, erről szeretnénk nektek mesélni. De mielőtt nekivágnánk, jöjjön egy kis háttérinfó.

A Pilisre bátran mondhatjuk, hogy sokak kedvence. Mind a kirándulók, mind a teljesítménytúrázók körében nagy sikernek örvend, és természetesen ez nincs véletlen. Rengeteg kincs bújik meg a dombok között, ilyen például a Rám-szakadék, Dobogó-kő vagy a Boldog Özséb-kilátó (csak, hogy a felkapottabbakat említsük).

Kilátás a Dunára – 2019 – saját kép

A nagy népszerűség miatt sokan túráznak a Pilisben (ami természetesen nagyon jó hír), de vajon hányan mondhatják, hogy igazán ismerik a hegységet? Annak érdekében, hogy minél többen bejárják és megismerjék ezt a látnivalókban gazdag helyet a Piliscsabai Természetjáró Egyesület egy nagyon frappáns pecsételős túramozgalmat hozott létre. A túrázónak az út során lehetősége nyílik arra, hogy egy 163 km hosszú túra keretében bejárja és igazán megismerje a Pilist.

Külön élmény, hogy az igazolófüzetben a szokásos pecséthelyek mellett érdekességek is helyet kaptak, a természetjáró egyesület oldalán a túraleírásban pedig több kitérési lehetőséget ajánlanak, így azokat is buzdítom a túra teljesítésére, akik egyébként ismerik a Pilist és a környékét.

Pecsételő pont a Prédikálószék mellett – 2019 – saját kép

Úgy gondolom, most már eleget csigáztalak titeket, vágjunk is bele a mesélésbe. Vagy, az egyesület szavaival élve:

A bélyegzők a helyükön vannak, indulhat a “Pilisi vándorlás”.

Mi 2018 novemberében kezdtünk neki a túramozgalomnak, akkor teljesítettük az első szakaszt. Ez a rész Dorogról indult és Piliscsabán ért véget, útközben pedig olyan látványosságokat ejtettünk útba mint a Fekete-hegyi turistaház, a Kémény-szikla vagy a Dévényi Antal-kilátó. Az is egy nagyon látványos őszi túra volt, ha nem hisztek nekem itt egy kép bizonyítékul.

Pilis (kilátás a Kémény-szikláról) – 2019 – saját kép

Idén az ötödik szakasszal végeztünk (ennek ellenére a 2-3-4 szakaszok egyenlőre még teljesítésre várnak), a kiindulási pontunk Visegrád volt a szakasz vége pedig hivatalosan Pilisszentlélek. Ezen végül változtattunk egy picit, de ne szaladjunk ennyire előre.

A csodálatos Dunakanyar – 2019 – saját kép

Tehát mint fent írtuk, Visegrádról indultunk, ide érkeztünk meg reggel busszal Budapestről. A buszmegállóból először is elsétáltunk a Vándorlás ezen szakaszán lévő első pecsételő pontjához, a Bertényi Miklós füvészkerthez. Itt gyorsan benyomtuk a szakasz első pecsétjét a füzetünkbe és el is indultunk Pilisszentlászlóra. Nekem személy szerint ez volt a kedvenc szakaszom, hiszen mind az Apát-kúti-völgy, mind a Szent László-völgy nagyon látványos túraösvénynek bizonyult. Külön élmény volt, hogy a későbbi szakaszokhoz képest ez még nem mondható felkapottnak, az erdő csendje és nyugalma néhol szinte tapintható volt.

Pilis (kilátás a szomszédos völgybe – Vadálló köveknél) – 2019 – saját kép

Pilisszentlászló után Prédikálószék felé vezetett az utunk ahol bekerült a következő pecsét a füzetbe majd elfogyasztottuk az előre bekészített ebédünket. Ezután vette kezdetét az egyik legizgalmasabb szakasza a túrának, ugyanis miután leereszkedtünk a Vadálló köveknél (és pecsételtünk a dömösi Szentfa-kápolnánál) a Rám-szakadékon keresztül vezetett az utunk.

Egyértelműen nem véletlen örvendenek ekkora sikernek ezek a helyek, hiszen mind kilátásban mind “túra élményben” első osztályúak, viszont pont emiatt itt már a kirándulók hada is nagyobb volt. Szerencsére mi már relatíve későn értünk ide, így már nem kerülgettük egymást a tömeggel, de így is érzékelhető volt a különbség. Mindent egybevéve azonban egy nagyon látványos és izgalmas szakasz volt, ahova még mi is biztosan visszamegyünk újra és újra.

Pilis (Vadálló kövek) – 2019 – saját kép

Szóval megvolt a napi fő attrakció a Rám-szakadék személyében, de innen még mindig 7,5 km séta várt minket a szállásunkig, ami a dobogókői Báró Eötvös Lóránd menedékházban volt. A vándorlás ötödik szakaszának a vége hivatalosan Pilisszentlélek lett volna, de mi most Dobogókőn akasztottuk szögre a bakancsot és egy jóféle sör-gulyásleves kombóval kényeztettük megfáradt önmagunkat.

Báró Eötvös Lóránd Menedékház – 2019 – saját kép

Annak aki még nem volt ebben a menedékházban mindenképpen ajánjuk hogy térjen be, ha másért nem, hát a 6 bográcsban sorakozó pörköltek és gulyások megkóstolása érdekében.

Egy frissítő vacsora (Dobogókő) – 2019 – saját kép

Az esti energia-visszatöltés és alvás után másnap még befejeztük az ötödik szakaszt. Pilisszentlélekre a Kétbükkfa-nyereg érintésével jutottunk el. A községben még megnéztük a pálos kolostor romjait majd elsétáltunk a következő pecsételő pontig (és letudtuk a hatodik szakasznak is egy jó részét). Pilismaróton még belenyomtuk a hétvége utolsó pecsétjét az igazolófüzetbe majd buszra szállva visszautaztunk Budapestre.

Remélem sikerült ráhangolni titeket egy jó kis őszi túrára, mi még biztosan kinézünk párszor az erdőbe, hogy gyönyörködjünk a fák színében és az egyre vastagodó avartakaróban. Ha pedig kedvet kaptatok egy új kihíváshoz, mindenképpen nézzetek utána a Pilisi Vándorlás túramozgalomnak.

Szerintünk megéri!

Nem mellesleg, elég menő lesz a Pilis Vándora kitűzővel közlekedni (ha egyszer végre megszereztük az összes pecsétet 🙂 )

Túraösvény a Vadálló köveken keresztül – 2019 – saját kép

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük