Úgy gondolom nem túlzás az a kijelentés, hogy mindketten nagyon szeretünk ősszel túrázni. Ez egyrészt azért van, mert ilyenkor nincs az a kellemetlen érzése az embernek, hogy bármelyik pillanatban ráolvadhat a túranadrág, másrészt pedig azért, mert ebben az időszakban egy nagyon látványos és színpompás oldalát mutatja meg az erdő.
Így amikor van egy kis felesleges időnk mi is kimegyünk ősszel az erdőbe, persze a legtöbbször ez nem jelenti azt, hogy messzire utazunk. Legutóbb például a szomszédos Pilisben tettünk egy túrát, erről szeretnénk nektek mesélni. De mielőtt nekivágnánk, jöjjön egy kis háttérinfó.
A Pilisre bátran mondhatjuk, hogy sokak kedvence. Mind a kirándulók, mind a teljesítménytúrázók körében nagy sikernek örvend, és természetesen ez nincs véletlen. Rengeteg kincs bújik meg a dombok között, ilyen például a Rám-szakadék, Dobogó-kő vagy a Boldog Özséb-kilátó (csak, hogy a felkapottabbakat említsük).
A nagy népszerűség miatt sokan túráznak a Pilisben (ami természetesen nagyon jó hír), de vajon hányan mondhatják, hogy igazán ismerik a hegységet? Annak érdekében, hogy minél többen bejárják és megismerjék ezt a látnivalókban gazdag helyet a Piliscsabai Természetjáró Egyesület egy nagyon frappáns pecsételős túramozgalmat hozott létre. A túrázónak az út során lehetősége nyílik arra, hogy egy 163 km hosszú túra keretében bejárja és igazán megismerje a Pilist.
Külön élmény, hogy az igazolófüzetben a szokásos pecséthelyek mellett érdekességek is helyet kaptak, a természetjáró egyesület oldalán a túraleírásban pedig több kitérési lehetőséget ajánlanak, így azokat is buzdítom a túra teljesítésére, akik egyébként ismerik a Pilist és a környékét.
Úgy gondolom, most már eleget csigáztalak titeket, vágjunk is bele a mesélésbe. Vagy, az egyesület szavaival élve:
A bélyegzők a helyükön vannak, indulhat a “Pilisi vándorlás”.
Mi 2018 novemberében kezdtünk neki a túramozgalomnak, akkor teljesítettük az első szakaszt. Ez a rész Dorogról indult és Piliscsabán ért véget, útközben pedig olyan látványosságokat ejtettünk útba mint a Fekete-hegyi turistaház, a Kémény-szikla vagy a Dévényi Antal-kilátó. Az is egy nagyon látványos őszi túra volt, ha nem hisztek nekem itt egy kép bizonyítékul.
Idén az ötödik szakasszal végeztünk (ennek ellenére a 2-3-4 szakaszok egyenlőre még teljesítésre várnak), a kiindulási pontunk Visegrád volt a szakasz vége pedig hivatalosan Pilisszentlélek. Ezen végül változtattunk egy picit, de ne szaladjunk ennyire előre.
Tehát mint fent írtuk, Visegrádról indultunk, ide érkeztünk meg reggel busszal Budapestről. A buszmegállóból először is elsétáltunk a Vándorlás ezen szakaszán lévő első pecsételő pontjához, a Bertényi Miklós füvészkerthez. Itt gyorsan benyomtuk a szakasz első pecsétjét a füzetünkbe és el is indultunk Pilisszentlászlóra. Nekem személy szerint ez volt a kedvenc szakaszom, hiszen mind az Apát-kúti-völgy, mind a Szent László-völgy nagyon látványos túraösvénynek bizonyult. Külön élmény volt, hogy a későbbi szakaszokhoz képest ez még nem mondható felkapottnak, az erdő csendje és nyugalma néhol szinte tapintható volt.
Pilisszentlászló után Prédikálószék felé vezetett az utunk ahol bekerült a következő pecsét a füzetbe majd elfogyasztottuk az előre bekészített ebédünket. Ezután vette kezdetét az egyik legizgalmasabb szakasza a túrának, ugyanis miután leereszkedtünk a Vadálló köveknél (és pecsételtünk a dömösi Szentfa-kápolnánál) a Rám-szakadékon keresztül vezetett az utunk.
Egyértelműen nem véletlen örvendenek ekkora sikernek ezek a helyek, hiszen mind kilátásban mind “túra élményben” első osztályúak, viszont pont emiatt itt már a kirándulók hada is nagyobb volt. Szerencsére mi már relatíve későn értünk ide, így már nem kerülgettük egymást a tömeggel, de így is érzékelhető volt a különbség. Mindent egybevéve azonban egy nagyon látványos és izgalmas szakasz volt, ahova még mi is biztosan visszamegyünk újra és újra.
Szóval megvolt a napi fő attrakció a Rám-szakadék személyében, de innen még mindig 7,5 km séta várt minket a szállásunkig, ami a dobogókői Báró Eötvös Lóránd menedékházban volt. A vándorlás ötödik szakaszának a vége hivatalosan Pilisszentlélek lett volna, de mi most Dobogókőn akasztottuk szögre a bakancsot és egy jóféle sör-gulyásleves kombóval kényeztettük megfáradt önmagunkat.
Annak aki még nem volt ebben a menedékházban mindenképpen ajánjuk hogy térjen be, ha másért nem, hát a 6 bográcsban sorakozó pörköltek és gulyások megkóstolása érdekében.
Az esti energia-visszatöltés és alvás után másnap még befejeztük az ötödik szakaszt. Pilisszentlélekre a Kétbükkfa-nyereg érintésével jutottunk el. A községben még megnéztük a pálos kolostor romjait majd elsétáltunk a következő pecsételő pontig (és letudtuk a hatodik szakasznak is egy jó részét). Pilismaróton még belenyomtuk a hétvége utolsó pecsétjét az igazolófüzetbe majd buszra szállva visszautaztunk Budapestre.
Remélem sikerült ráhangolni titeket egy jó kis őszi túrára, mi még biztosan kinézünk párszor az erdőbe, hogy gyönyörködjünk a fák színében és az egyre vastagodó avartakaróban. Ha pedig kedvet kaptatok egy új kihíváshoz, mindenképpen nézzetek utána a Pilisi Vándorlás túramozgalomnak.
Szerintünk megéri!
Nem mellesleg, elég menő lesz a Pilis Vándora kitűzővel közlekedni (ha egyszer végre megszereztük az összes pecsétet 🙂 )
