Az augusztusi hosszú hétvégére elvonultunk a Magas-Tátrába, hogy egy kicsit feltöltődjünk, szívjunk egy kis friss levegőt és általánosságban véve kitörjünk a hétköznapokból. Némi fejtörés után sikerült egy nagyon szuper és látványos túrát találni magunknak, erre invitálunk most Titeket.
Az útvonal röviden így nézett ki: Csorbató – Fátyol-vízesés – Lorenz-hágó – Wahlenberg-tavak – Szoliszko menedékház – Elülső-Szoliszko csúcs – Csorbató. Ez összesen 17 km hosszú túra a teljes szintemelkedés pedig 1237 m. Más szavakkal: egy kellemesen fárasztó magashegyi túra, néhol lankás emelkedővel néhol erős kaptatóval, itt-ott láncokon való kapaszkodással de mindenhol gyönyörű panorámával.
Mint fent írtuk a túra kiinduló és végpontja Csorbató, ami a Magas-Tátra legmagasabban lévő települése, 1999 óta önálló település, előtte az alatta található Csorba településhez tartozott. Maga a Csorba-tó – amiről a nevét kapta – a második legnagyobb tó a Tátra déli oldalán, partján rengeteg modern szállodával várja a látogatókat.
Csorbatóra a tátrai villamossal érkeztünk meg, egy gyors technikai szünet után pedig már úton is voltunk és meg sem álltunk a Fátyol-vízesésig. A vízesés (szlovákul Vodopád Skok) 1720 méterrel emelkedik a tengerszint fölé és összesen 25 méter magas. Itt tartottuk meg első nagyobb “energia visszatöltő” szünetünket (nevezhetjük második reggelinek is a hobbitok után szabadon) fotózkodtunk egyet és továbbindultunk a vízesés mellett, ahol rögzített láncokon másztunk fel a sziklán. Itt nem árt figyelni, mert a vízesés következtében előfordulnak csúszós kövek, de egyébként nem egy nehéz szakaszról van szó, ide még sokan jöttek családdal, a kisgyerekek pedig borzasztóan élvezték a sziklákon való mászkálást (arckifejezések alapján ezt nem mindegyik felnőttről lehetett elmondani).
Ezután egy lankásabb szakasz következett, útközben megcsodálhattuk a Zerge-tavakat, illetve miközben átsétáltunk egy felhőn, felavathattam az esővédő huzatot a hátizsákomon. Egy nagyobb kaptató után pedig már fent is voltunk a Szentiványi-tónál, ahol meglepetten konstatáltuk, hogy itt-ott bizony még vannak hófoltok. A tó partján tartottunk egy nagyobb szusszanásnyi szünetet, majd elindultunk átvágni a hágón, de ehhez még le kellett küzdenünk 242 méter szintet.
A hágón való átjutás egyébként technikailag nem túl nehéz, itt is láncok segítik a haladást mind lefelé mind felfelé, a nehezítő tényező itt inkább a tömeg volt. Mivel egy szűk hágóról van szó az oda és a vissza forgalomnak is sorban kellett állnia, kerülgetnie egymást mire át tudott mászni a hágón, illetve mire elég messze került attól ahhoz, hogy ismét gördülékenyen tudjon haladni.
A hágón való átjutás után picit lejjebb sétáltunk és pislogtunk jobbra-balra, hogy megcsodáljuk a kilátást és a Felső-Wahlenberg-tavat, de ismét egy hatalmas felhőben sétáltunk, így kellett egy kis idő, hogy igazán meg tudjuk nézni a tájat. A várakozás mindenesetre megérte, a tó ott volt teljes pompájában, mellettünk pedig ott meredezett az ég felé a Szoliszko gerince.
A Felső-Wahlenberg-tó egyébként a 2158 méteres tengerszint feletti magasságával a második legmagasabban fekvő állandó tó a Magas-Tátra területén. Mint a legtöbb tengerszemet, ezt is egy gleccser vájta ki és hagyta itt az utókornak, hogy gyönyörködjön benne (és milyen jól tette).
Picit lejjebb érve megismerkedtünk az Alsó-Wahlenberg-tóval is, ami a nagy tesójához hasonlóan nagyon frappáns környéken helyezkedik el. Itt tartottunk még egy “energia visszatöltő” szünetet majd elkezdtünk ereszkedni lefelé a völgyben. Eddig végig a sárga jelzésen vezetett utunk, de ezután már figyelni kellett, mert lassan rátértünk a kék jelzésű útvonalra ami felvitt a Szoliszko menedékházhoz, ahol egy finom savanyú káposzta levesbe fojtottuk fáradtságunkat.
A “ha már itt vagyunk” elv alapján még tettünk egy gyors kitérőt az Elülső-Szoliszko csúcsára (2117 méter), ami bár az egyetlen csúcs volt a túránk során, nem ez volt a legmagasabb pontja a kirándulásnak, mivel a Lorenz-nyereg 2 314 méteres magasságával simán vitte aznap a prímet. Ennek ellenére a kilátás innen is pazar volt, csináltunk néhány fotót, illetve megnéztük fentről az útvonalat amin végigmentünk.
Ezután már csak lefelé vitt az utunk, a Szoliszkó-menedékháztól a felvonó melletti turista ösvényen ereszkedtünk le Csorbatóra, ahol kellemesen elfáradva és új élményekkel feltöltve álmodoztunk az este elfogyasztásra kerülő hideg sörről, hogy lemossuk vele az út felgyülemlett porát.
Comments