Vagy más néven: a hótalpas túrák. Na de mi az a hótalp? Miért jó az? És egyáltalán hol érdemes elkezdeni?
A havas terep elsőre ijesztő lehet, főleg olyan esetben, ha a túrázó (mint például én) nem mozog komfortosan a hidegben. Mi ezen a hétvégén tettük meg második nagy hótalpas utunkat, melynek kapcsán szeretnénk megosztani a tanulságokat, illetve, hogy mire érdemes figyelni ha hótalpas túrára készülünk.
De először jöjjön egy kis háttérinfó magáról a hótalpról:
A hótalp a téli túrázás egyik alapeszközeként van jelen a köztudatban. Alapvetően az a célja, hogy a talp felületét megnövelve a hótömeg tetején tartson minket, így különösebb probléma nélkül túrázhassunk. A hótalpakat a közlekedésben egyébként több ezer éve használják (fun fact: a legrégebbi hótalp kb. 6000 éves!!). Először inkább fából és bőrből készültek, manapság már ennél sokkal modernebb darabokat is lehet kapni.
A hótalp használata nem igazán igényel előképzettséget, néhány lépés után – amint megszoktuk, hogy a lábunk jóval nagyobb mint egyébként – bele lehet jönni. De egy hótalp nem elég ahhoz, hogy sikeres legyen a téli túránk, nézzük meg, mi az amit még érdemes szem előtt tartani.
Első pont: A terep
A legelső hótalpas túránkra 2018 februárjában került sor, az úti célunknak a Gyömbért (2043 m) választottuk. Erről a bizonyos februári időszakról fontos lehet megemlíteni azt, hogy hideg volt. Nagyon hideg. A csúcson az erős széllel nagyjából -28 fok uralkodott, így relatíve kevés időt töltöttünk ott, nem is készült túl sok fotó.
Ehhez képest a Schneeberg (Klosterwappen – 2075 m) meglepően jó idővel örvendeztetett meg minket, végig sütött a nap, a kabátra is már csak a visszaútnál volt szükség. Cserébe ez némileg nehezebb terep volt. Egyrészt, mert az olvadó majd újra megfagyó hó remek felületet kínál az elcsúszásra, másrészt, mert egy nagyobb emelkedőt kellett leküzdenünk.
És akkor jöjjenek a túrákhoz tartozó számadatok:
- Gyömbér: 950 m szint, 10 km
- Schneeberg: 1250 m szint, 12 km
De akkor melyik az ideális “kezdő túra”? Az időjárást ugyebár nem fogjuk tudni befolyásolni, viszont a terepet meg tudjuk választani. Érdemes lehet elsőre olyan terepet kiszemelni, ahol maga a túra önmagában nem túl nehéz, és akkor marad energiánk összeszokni a hótalppal (és küzdeni az elemekkel). A Gyömbér egyébként szerintem remek választás, de szintén kiváló lehet egy jóféle fennsík túra is.
Második pont: Öltözködés
A síruha itt nem lesz jó. Nagyon nem. Teljesen más mozgásról van szó, ami más ruházatot igényel. A kulcs a réteges öltözködés, amibe bele kell kalkulálni azt is, hogy amikor felfelé sétálunk, akkor bizony melegünk lesz. Akármennyire is hideg van kint.
Előző évben a Gyömbér túrán – mint már említettem – nagyon hideg volt a hegyen, tehát ott majdnem minden rétegre szükség volt felfelé és lefelé is. Ezzel szemben a Schneebergre gond nélkül feltúráztunk egy póló-pulcsi kombóban, és még így is melegünk volt. A lényeg, hogy mindig tudjunk le- és felvenni valamit, mert az időjárás gyorsan változhat.
Ezen kívül segítség lehet, ha van nálunk váltás száraz ruha (póló, zokni, sapka, kesztyű). Persze nem kell a komplett ruhatárunkat magunkkal cipelni a hegyre, de bizonyos esetekben egy száraz kesztyű vagy sapka sokat tud jelenteni.
Ruházatnál még megemlíteném a vízálló bakancs fontosságát. A beázott bakancsnál nem sok rosszabb érzés van.
Harmadik pont: Felszerelés és minden más
Ami még legyen ott:
- kamásli (nem kellemes ha bemegy a bakancsba a hó)
- túrabot téli hótányérral (gyorsítja a haladást, és megvéd a kicsúszástól is)
- napszemüveg és naptej (nagyon csúnyán le lehet égni)
- fejlámpa (télen korábban sötétedik, így egy óra csúszás már bőven jelentheti azt, hogy sötétben érünk le)
- kesztyűbe/bakancsba csúsztatható kéz- illetve lábmelegítő párna (a legtöbb túraboltban kapható, kéz- és lábfázósaknak megváltás lehet)
- termosz (életmentő meleg tea)
- és egy jó adagnyi kitartás 🙂
Ha minden megvan akkor pedig irány a hegy! A látvány úgyis minden fáradtságot kárpótolni fog 🙂
