A nyári nagy meleg sokakat rettent el a túrázástól, és a kimozdulástól általában. A legtöbben ilyenkor maximum egy strandig vagy tópartig hajlandóak elzarándokolni ahol gyorsan le is hűthetik magukat az utazás okozta sokk után, amit egyébként teljes mértékben megértek. A nagy melegben még jobban el lehet fáradni egy hosszabb túra közben, az emelkedők is nagyobb kihívást jelentenek, és még egy lankás vagy egyenes szakaszon is azon kapjuk magunkat, hogy lihegve bicegünk az erdőben.
Ennek ellenére nem kell teljesen feladni a túrázást akkor sem, ha nem tartoztok azon kemény legények közé akik 36 fokban is nyomják napközben az 50+ kilométereket. Erre van egy remek megoldás, ez pedig nem más, mint az éjszakai túra. A napokban mi is úgy döntöttünk, hogy inkább egy esti túrával próbálkozunk, erről szeretnénk közzé tenni néhány sort, ezzel bátorítva mindenkit arra, hogy nyáron is látogassa meg az erdőket.
A történethez fontos információ, hogy július 6-án került megrendezésre a Sarokkő sportegyesület által a Kakukkhegy éjjel elnevezésű teljesítménytúra. A túrán két táv közül lehetett választani, az egyik a “rövid táv” ami a maga 9 kilométeres távjával főleg a családosoknak volt csábító, a másik pedig a “hosszú táv” ahol 18 kilométeren keresztül gyönyörködhetünk a Budai-hegységben. Mi a hosszú távot választottuk, ugyanis nagyon tetszett a meghirdetett útvonal és egy részét sem szerettük volna kihagyni.
A túra kezdő és végpontja a Normafán lévő Csúcs Büfé, itt felvettük az itínert és már indultunk is, hogy – egy fájdalmasan hosszú szünet után – újra nyakunkba vegyük a Budai-hegységet. Útközben érintettük a Csacsi rétet, Makkosmáriát, a Szent Mihály sziklát, a Piktortégla-üregeket (ahol igen, tényleg piktortéglát bányásztak), a Rupp-hegyet, Csillebércet, majd a Csacsi réten keresztül jutottunk vissza Normafára. Részletesebb térképet itt találtok:
De nem csak a szuper útvonal miatt mondhatjuk, hogy remek élmény volt ez a túra. Még világosban kezdtünk el sétálni, és ahogy meneteltünk az erdőben, apránként leszállt ránk a nyári éjszaka. Érdekes volt nagyon megfigyelni, hogy hogyan változik az erdő ahogy eltűnnek a nappali fények és hogyan váltja fel a tücskök zenekara a madarak kórusát. És – habár most dübörög a júliusi meleg – este remek túraidőt fogtunk ki, beérkezéskor pedig – a sportegyesület jóvoltából – egy (vagy több) fincsi zsíros kenyérrel jutalmazhattuk meg magunkat.
Összességében tehát remek túrában volt részünk, a szervezés is profi volt (ezúton is köszönjük ismét a szervezőknek), és nagyon felemelő volt egy másik oldaláról is megismerni az amúgy már sokszor bejárt útvonalakat.
Tehát mint látjátok, nyáron is vannak szuper lehetőségek túrázni, csak picit érdemes elrugaszkodni a megszokottaktól. Azoknak, akik nem szoktak gyakran sötétben túrázni elsőre ijesztő lehet az élmény, de mindenképpen megér egy próbát. Egy a lényeg, a lámpát ne hagyjátok otthon, szükség lesz rá 🙂
