Idén úgy döntöttük, hogy igazán kihasználjuk a március 15. által biztosított hosszú hétvégét, így elmentünk a Magas-Tátrába. Magyarországon ilyenkor már kezd beköszönteni a tavasz, de fent a hegyek között még egy igazi téli mesevilág fogadott.
A szervezésben most a “lustulósabb” megoldást választottuk, ugyanis utazási irodán keresztül csatlakoztunk be egy túracsoportba. Ezt a döntésünket végül nem is bántunk meg, hiszen elég jó társaság verődött össze, és a szervezés is profira sikeredett. Egyébként a Wanderwell nevű irodával utaztunk, nyugodtan csekkoljátok őket, sok vagány túrát hirdetnek. És nem, ez nem fizetett hirdetés, tényleg ügyesek voltak (jár a pacsi).
Tehát Magas-Tátra. Elsődlegesen most a lengyel oldalon voltunk, de a pénteket még a Csorba-tónál nyitottuk, mivel a “randi” helyszínét oda szervezték. Lassan az utolsó túrázó is befutott, összeállt a csapat, megismerkedtünk a túravezetőkkel és el is indultunk egy bemelegítő, lazulós, inkább csak ismerkedős kirándulásra a Poprádi-tóhoz.
Aki ismer engem (vagy elolvasta a Rólunk részt) tudja, hogy nem vagyok nagy híve a télnek. Nem sok ellenvetésem van vele szemben csupán annyi, hogy hideg van. De a látvány ami itt elénk tárult az egy olyan csoda volt ami minden hidegben töltött percet megért. Esett a hó, minden hófehér, mintha egy karácsonyi képeslapba csöppentünk volna, épp csak egy bujkáló Télapó hiányzott a képről.
És akkor essen gyorsan pár szó az útvonalról is:
A parkolóból a piros jelzésen indultunk el, majd – a téli útzárakat figyelembe véve – elindultunk a zöld jelzésen ami pontosan a Poprádi tónál rakott ki minket. Ott “szakszerűen leellenőriztük” a helyi gőzgombóc felhozatalt, élveztük a tópartot majd némi pihenés és ismerkedés után indultunk vissza a már ismert útvonalon. A visszaúton még egyszer megcsodáltuk Csorba-tó által nyújtott szépségeket, majd az autónkba vetődve átkocsikáztunk Zakopane-ba, ahol egy bőséges “lengyeles” vacsora után sörrel öblítettük le az út porát.
Összességében szuper nap volt, pont elég ahhoz, hogy hozzászokjunk ismét a túrabakancshoz, és összeszokjunk picit a túratársakkal. Illetve, hogy felkészítsen a következő napra, ahol már jobban igénybe kellett venni a szunnyadó lábainkat.
Pár napon belül újabb cikkel jelentkezünk, ahol egy igazán szeles kalandról fogunk beszámolni.
