Zakopane menedékház

Márciusi kalandozás a Magas-Tátrában (2. rész)

Ahogyan az előző cikkben már említettük, picit kimozdultunk a városból és bevetettük magunkat a hegyek közé, hogy kiélvezhessük a tél utolsó morzsáit is. Különleges út volt ez a számunkra, hiszen ez volt az első alkalom, hogy a Magas-Tátra lengyel oldalán is koptathattuk a bakancsunkat.

Zakopane városában szálltunk meg, ahol egy tartalmas reggeli után el is indultunk a túránk kiinduló pontjára.

Mielőtt azonban hozzáfognánk a meséléshez mindenképpen ki kell emelni, hogy aznap hatalmas szél volt fent a hegyen. A felvonók nagy része nem járt, és nekünk is picit korrigálni kellett az útvonalon, aminek következtében a tervezett gerinctúra helyett a hegynek egy széltől védettebb oldaláról kíséreltük meg a Gáspár-csúcs meghódítását.

Magas-Tátra – 2019 – saját kép

Még mielőtt azonban elkezdtünk volna komolyabban megindulni a hegyen megismerkedtünk új legjobb barátunkkal: a hágóvassal. Ez volt az első alkalom, hogy hágóvassal vágtunk neki a téli hegynek, eddig csak hótalppal – vagy anélkül – próbálkoztunk. És őszintén megvallva, nagyon tetszett.

Mivel végig túraösvényen haladtunk, a hóban való elsüllyedés nem jelentett valós veszélyt, viszont a hágóvas segített abban, hogy a páncéllá taposott jeges havon kicsúszás nélkül tudjunk közlekedni. Mindemellett jóval könnyebb volt mint egy hótalp, szóval nagy rajongói lettünk az eszköznek.

Tehát megvoltak a vasak el is indultunk a Gáspár-csúcs (Kasprowy Wierch) irányába. Egy igen-igen velős emelkedőn baktattunk fel, amikor elkapott egy enyhe, de mégis felismerhető “mi a jó fenét keresek én itt” érzés. Ezen a ponton már iszonyatosan leizzadtam, de közben fáztam is, a szél dobált, kezdtem elfáradni. Ennek ellenére baktattam tovább fel az emelkedőn, és néhány méter után elkezdtem azt is érezni ami miatt újra és újra visszajövök. Ilyenkor ugyanis nem a munkatársaddal, a pároddal vagy a testvéreddel versengesz, hanem saját magadat győződ le újra és újra minden egyes meghódított csúcsnál vagy plusz kilométernél, és ennél kevés jobb dolog van a világon.

Magas-Tátra – 2019 – saját kép

Lassan de biztosan megérkeztünk a csúcs alá. A következő napirendi pontunk szerint ideje volt megállapítani, hogy nagyon fúj-e a szél ahhoz, hogy végig menjünk a gerincen.

Nagyon fújt.

Engem speciel elfújt, de még Mr. Hegyi Ember is kapaszkodott. Nagyjából 10 percet töltöttünk a csúcson, de ez idő alatt jobban átfáztam mint a három nap alatt bármikor. A hőmérő -8 fokot mutatott, de a széllel a hőérzet inkább valahol -15 körül lehetett. Ennek ellenére remek élmény volt fent állni a csúcson, alattunk-felettünk-mellettünk elterültek a Tátra csúcsai, a turisták pedig, akik a felvonóval jöttek – mert közben persze elindult -, elismeréssel nézték, hogy mi igenis gyalog jöttünk fel ide.

Gáspár-csúcs – 2019 – saját kép

Tehát a várva-várt gerinc túra sajnos elmaradt, a túravezetőink azonban megmutatták merre jöttünk volna szélcsendben, és meg is állapítottuk, hogy ide még visszajövünk.

Amint csendesedik picit a szél.

És 20 fokkal nő az átlaghőmérséklet. 😉

Magas-Tátra – 2019 – saját kép

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük