Végre itt a tavasz, egyre többen mozdulnak ki a szabadba, így mi is úgy döntöttünk, hogy egy igazán különleges túrával kényeztetjük magunkat. Szerencsére nem is kellett sokáig keresgélni: A Magyarországi Forrástúrák szervezésében volt szerencsénk részt venni a Forrástúrák teljesítménytúra sorozat Gerecsében tartandó szakaszán, ami hatalmas élmény volt a számunkra. Most erről írunk néhány sorban.
Maga a mozgalom, ami keretében túráztunk 2009-ben kezdődött, tehát idén lépett a tizedik évébe. A túra sorozat célja, hogy Magyarország elfeledett, vagy ritkán látogatott forrásait keresse fel, ezzel ismertetve meg őket a nagyközönséggel. Mindeközben megkapjuk a hőn áhított fizikai kihívást, és mindezért még egy gyönyörű jelvénnyel is megjutalmaznak.
Túránk Vértesszőlősön kezdődött, ahonnan – miután átvettük az itinert és a térképet – először a János-forráshoz vettük az irányt. Az út itt még főleg jelöletlen szakaszokon vitt, de a szántóföldek mellett is könnyű volt oda találni. Ezt követte túránk nehezebb része, ahol a Ranzinger Vincze-kilátóhoz kaptattunk fel. Nem véletlen hívtam kaptatásnak: egy igen erőteljes emelkedőt kellett megmásszunk. A kilátóról azonban gyönyörű kilátás nyílik a Gerecsére, így mindenképpen érdemes felmenni.
A következő pecsételő pontunk a Turul emlékműnél volt, de előtte még meglátogattuk a Szelim-barlangot, ahol – egy hónapon belül másodjára – sikerült a hátsómmal tompítani a lefelé érkezést. Sajnos az előző havas élménnyel ellentétben itt egy lépcsőn sikerült mindezt prezentálni. Miután gondoskodtam arról, hogy egy iskolás csoportnak legyen min nevetni hazafelé a vonaton, el is indultunk begyűjteni a soron következő pecsétet.
Akik a rövidebb túrát teljesítették (12 km) ők nagyjából a Turul emlékmű után váltak le, mi pedig hozzákezdtünk a saját 26 km-es túránkhoz (ez volt a középtáv). A Bundschu-kútnál kaptunk egy újabb pecsétet, majd elindultunk Vértestolna irányába (a hosszútáv itt vált le rólunk, ők egy dicséretes 50 km-es túrával zárták később a napot).
Vértestolnán volt a várva-várt frissítőpont, ahol házi süteménnyel, lekvárral, májkrémmel és az elengedhetetlen zsíros kenyérrel vártak minket. Valami csodálatos volt. 🙂
Ezen a ponton újra elindultunk felfelé a piros jelzésen Vértesszőlős irányába, de a Hideg-kútnál megálltunk még egy pecsétre (illetve feltöltöltöttük a vizes palackokat), majd megkerestük az utolsó csekkpontot is, ami a Szent Péter templomromnál várt minket. Ezután már csak egy lankás lejtőn kellett leereszkednünk és egy órán belül már ott volt előttünk Vértesszőlős teljes pompájában.
Szerencsére a túra egy kocsmában kezdődött (és ért véget) tehát volt lehetőségünk egy gyors ünneplésre (sör & Tátratea) így emelkedett hangulatban és élményekkel gazdagon vettük az irányt a vasútállomásra.
Összességében remek túrában volt részünk, a szervezés profi volt, az útvonal meseszép a séta pedig kellemesen fárasztó. Minden, amire egy szombati aktív pihenésnél szükségünk lehet. 🙂
