Tél van, így téli túrákról kellene írnunk, de már annyira hiányzik nekünk a nyár és a meleg, hogy inkább egy augusztusi kalandot fogunk most megosztani Veletek. Egészen pontosan egy mátrai bivakos élményről lesz szó.
Mindenekelőtt le kell szögezni azt az egyetemes tényt, hogy jókat túrázni – és jól elfáradni – nem csak külföldön lehet. Lévén, hogy kis hazánkban nincsenek magashegységek, így ahhoz, hogy formában tartsuk magunkat, igenis kötelességszerűen meg kell látogatni kedvenc belföldi középhegységeinket.
És milyen jól is tesszük! Igaz, hogy nem megyünk 2000 méter fölé (igazából nem hagyjuk el az 1014-es álomhatárt) de remek belföldi útvonalaink vannak, szuper kilátásokkal, és remek útvonalakat fedezhetünk fel, ami egyszerre készít fel a jövőbeli magashegyi túrákra, és tölt fel mind szellemileg mind lelkileg.
Itt mellékesen kitérnék arra a pontra, hogy kezdő turistaként az első kihívás mindig egy bizonyos km teljesítése, amihez később egyre nagyobb emelkedőt tudunk társítani. Mi az egyik ilyen mérföldkövünket pont a Mátrában értük el, ahol először tettünk meg egy több mint 25 km-es útvonalat (enyhe nehezítés volt, hogy túratársaink már 15 km köröl ki akartak dőlni, de szerencsére sikerült őket motiválni a továbbhaladásra). Lényeg a lényeg, remek utat jártunk be a Mátrában, amit egy jó kis bivakolással koronáztunk meg a Galyatetőn lévő kilátóban.
Először az útvonalról:
Parádfürdőről indultunk, az utunk egyenesen az Ilona-völgyi vízeséshez vezetett. Kötelező fotószünet után indultunk tovább, hogy Disznókő érintésével felérjünk Kékestetőre. A túrára augusztus 20-án került sor, napközben nagyjából 35 fok lehetett, szinte folyt rólunk a ruha. Kékestetőn (az 1014-es álomhatár) vettünk egy nagyobb levegőt, majd átsétáltunk Galyatetőre, ahol elfoglaltuk a szállásunkat.
És akkor essen néhány szó a bivakolásról, először is arról, pontosan mit is jelent az, hogy “bivak”.
A bivakolás alapvetően azt foglalja magában, hogy a túrázó szabad ég alatt (bivakzsákban vagy sátorban) tölti az éjszakát. Ennek alternatívái a megfelelő kialakítású barlangok, vagy a bivakházak. A mi szállásunk az utóbbi kategóriába sorolandó, ugyanis a Galyatetőn kialakított bivakszállások (3 „szobáról” beszélünk) mesterségesen kerültek kialakításra, a Péter-hegyese kilátó tetején.
Kezdő bivakolóknak nyugodt szívvel ajánljuk ezt a szállást, már csak azért is, mert itt a szomszédos turista centrum némileg enyhítő körülmény az alapvetően nomád életformán (már önmagában a vizesblokk megléte egy boldogság forrás, amin csak javított a másnapi forró kávé és finom reggeli). A puha ágy élmény ennek ellenére el fog maradni, de egy 25-28 km-es túra után határozottan jót lehetett ott aludni.
Nem mellesleg az élmény, amikor másnap felébredsz a Mátra tetején, leírhatatlan.
