Bemutatkozik a Hegyi Ember Túrablog

Avagy: mit keres itt két amatőr túrázó, és mégis mi ez a blog? Nos, az egész egy rövid hegyi sétával kezdődött.

Az idők kezdetén a leghosszabb túrának nevezett sétánk a Normafai rétesezőtől a János-hegyen lévő Erzsébet kilátóig tartott. Nem árulok el nagy titkot ha megmondom, hogy nem voltunk túl fittek. Jól el is fáradtunk a séta végére, és úgy tömtük magunkba a rétest (vagy lángost, kinek mi áll közelebb a szívéhez) mintha az életünk múlt volna rajta. 2015-ben azonban elkezdtünk tudatosan edzeni, jobban törődni a saját egészségünkkel és az általánosságban vett „fittségünkkel”. Ennek következményeként többféle mozgásformát is kipróbáltunk, majd lassan kezdtünk fizikailag helyre rázódni. Ezután valahogy adta magát, hogy meglátogassuk a hegyeket is egy rövid túra erejéig.

Magas-Tátra – 2018 – saját kép

Tehát el is indultunk.

Besztercebányán keresztül mentünk Poprád irányába, onnan pedig a  Fehér-víz (Biela voda) parkolóba ahonnan a túraútvonal indult. Utunk a Zöld-tavi menedékházhoz vezetett, az előttünk lévő távolság (oda-vissza utat számolva) 15 km, a szint pedig 615 méter. Alapvetően nem egy nehéz túra, de első próbálkozóknak garantálja a kellemes elfáradást a nap végére.

Ami viszont a kihívás másik oldalát adta, az a hegyi időjárás volt. Budapesten ugyanis nagyjából 18 fok volt azon a hétvégén (és verőfényes napsütés), így nagyokat pislogtunk, amikor útközben megjelentek az első hófoltok. Mire észbe kaptunk már hóesésben sétáltunk fel a menedékházhoz – ahol nem mellesleg elfogyasztottuk addigi életünk legjobb gőzgombócát.

A Zöld-tó sajnos rejtve maradt aznap előttünk, ugyanis a nagy hótól nem tudtuk megcsodálni teljes pompájában, azt azonban egyértelműen tudtuk, hogy nem ez az utolsó sétánk a Magas-Tátrában. És ez bizony így is lett.

Zöld-tóhoz vezető úton – 2015 – saját kép

Tehát mint látszik, nem vagyunk tapasztalt hegymászók vagy sziklamászók, nincs mögöttünk 15 év tapasztalat, és nem teljesítménytúrázással töltöttük a gyerekkorunkat. Teljes mértékben amatőr túrázók vagyunk, akiknek nem rég nyílt ki a világ és még próbálgatják a szárnyaikat.

Az elmúlt néhány évben azonban sikerült némileg megismerkedni a hegyekkel és egyre nagyobb célokat próbálunk magunk elé tűzni. Ezeket próbáljuk most megvalósítani, és közben ösztönözni mindenkit arra, hogy igenis menjen ki a természetbe, akár a Tátrába, akár a Mátrába, akár a Mecsekbe, de az sem baj, ha a jó öreg Alföldön tesz egy jó kis (vagy nagy) sétát.

Túrázni mind testileg mind lelkileg egészséges, és nem mellesleg menő is. Aki az utóbbit nem hiszi, kövesse a blogot és figyelje a képeket.

Megéri 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük