Előző cikkünkben olvashattatok megérkezésünkről az országba és néhány korai benyomásról. Most nézzük, miért érdemes Grúziába, egészen pontosan Tbiliszibe utazni.
Tbiliszi Grúzia fővárosa és legnagyobb városa. Legendák szerint a várost az V. század környékén alapították, neve pedig nagyjából annyit jelent “meleg hely”. Az elnevezés elsősorban a Tbilisziben található forrásokhoz köthető, a legenda szerint I Vakhtang király talált rá a helyre, miközben sólymával vadászni indult. A sólyom elkapott egy fácánt, azonban mindkét madár belerepült egy meleg forrásba (és ezt sajnos egyik sem élte túl). A forrás annyira lenyűgözte a királyt, hogy meg is alapította Tbiliszi városát.
Tbiliszi nem csak az ország fővárosa, hanem annak kulturális központja is, így színházak, múzeumok, emlékművek és templomok egész hada sorakozott fel előttünk, és akkor még nem is beszéltünk a környéken lévő rengeteg látnivalóról. Nekünk minderre volt három napunk, amiből az elsőt nagyrészt fürdőzéssel és borozással töltöttük, így bele kellett húzni.
Ennek fényében úgy döntöttünk, hogy eltöltünk egy napot Tbilisziben városnézéssel és egy napot Tbiliszin kívül (a maradék csonka napon pedig sétálgattunk, borozgattunk és elkezdtük felfedezni a gasztronómiát). Ezzel természetesen bőven nem láttunk mindent, és nem is szeretnék egy klasszikus, látnivalókból álló felsorolással fárasztani Titeket, ezért csak néhány mondatban szeretném összefoglalni az élményeket.
Egy nap Tbilisziben
Mind tudjuk, a nap legfontosabb (és legjobb) étkezése a reggeli, ezért mielőtt nekiindultunk volna, mi is egy jó reggelivel indítottuk a napot. A Cafe Palermo nevű helyet találtuk meg, ahol el is fogyasztottuk grúz utunk legjobb hacsapuriját. A jó grúz vendégszeretetnek hála egy kis bort is kaptunk a reggelihez – hogy erre mennyire volt szükségünk, az persze kérdéses, de hát nyaraltunk, vagy mi a fene.
Tehát tele vagyunk energiával és ideje várost nézni, de hol is kezdjük? Szerencsére annyira nem volt nehéz dolgunk, ugyanis ha Tbiliszi központjában bárhol megállsz és szétnézel három látványosság biztosan lesz amin megakad a szemed.
Az első a város felett roskadozó Narikala erőd, vagyis annak romjai. Maga az erőd a IV. század magasságában épült és neve “bevehetetlen erődöt” vagy “hatalmas erődöt” jelent. És bár valóban csak a romjai maradtak meg, még most is látszik milyen impozáns lehetett akkoriban.
A második a Szentháromság-székesegyház (Tsminda Sameba), ami a világ harmadik legnagyobb ortodox temploma (első kettő Oroszországban van) és mind pompájában mint stílusában kiemelkedő látványt nyújt. Ha már templomoknál járunk érdemes megemlíteni még a Sioni székesegyházat, aminek története egészen a VI. századig nyúlik vissza, ezzel a város legrégebbi temploma. Épülete ebből adódóan kívülről nem olyan feltűnő, viszont belépve különös hangulat ragadja el a látogatót. A templom egyébként még most is működik, így a kötelező illemszabályokat itt is be kell tartani látogatáskor.
A harmadik egy TV torony ami a Mtatsminda Parkban áll. Érdemes felsétálni (vagy felvonózni) a toronyhoz, mert a remek kilátópontok mellett egy vidámpark is helyet kapott, és az óriáskerékről különösen gyönyörű a kilátás a városra (és mindössze 5 GEL egy kör).
De persze ez csak a jéghegy csúcsa. Hosszasan lehetne még beszélni a Béke hídjáról, a színház épületéről, a rengeteg templomról, a sétáló utcákról, a Szabadság térről, a fürdőkről, meg úgy mindenről.
Tényleg nagyon elragadó város amit meséléssel nem is igazán tudok átadni, ezt meg kell tapasztalni (habár remélem a képek segítenek :)).
Egy nap Tbiliszi környékén
Szép dolog a városnézés, de azért kell egy kis pihenő, na meg azért a hegyeket is meg kellene nézni, tehát egyik nap bevetettük magunkat egy kisbuszba és úgy döntöttünk, hogy bejárjuk a környéket. Legalább is annyira amennyire egy nap alatt be tudjuk.
Értelemszerűen nagyon sok minden kimaradt, nem is volt egyszerű választani. Ott van rögtön Mtskheta, amit nagyon szerettünk volna megnézni de végül kimaradt, ott van Gori, ahol Sztálin anno meglátta a napvilágot, de mi végül úgy döntöttünk, hogy elindulunk a Grúz Hadiút mentén.
A Grúz Hadiút Tbiliszitől Vlagyikavkazig tart, nagyjából 212 km hosszan. Az úton persze nem mentünk végig, nagyjából Gudauri magasságáig utaztunk ahol is megnéztük az Orosz-Grúz Béke Emlékművet, és megtaláltuk a hőn keresett hegyeket. Még egy kis áprilisi hófúvásban is volt részünk (amit egyesek jobban élveztek mint mások).
Út közben pedig útba ejtettünk olyan szépségeket mint az Annanuri kastély, a folyó, ami egyszerre fehér és fekete (és ahol sikerült szépen elázni), illetve a Zhinvali víztározó (ahol pedig verőfényes napsütés volt). Csodás volt megismerni az országnak ezt az oldalát, látni néhány természeti (még akkor is ha volt köztük mesterséges) kincset is és kiszakadni picit a város forgatagából.
A hazaúton még betértünk egy vendéglőbe ahol elfogyasztottam életem első chacháját (grúz szőlő vodka), majd emelkedett állapotban tértünk vissza a városba, hogy lassan elkezdjünk ráhangolódni a következő úti célunkra, Batumira.
