Elérkeztünk grúz kalandozásunk utolsó állomásához, ami nem más, mint Kutaiszi.
Kutaiszi Grúzia második legnagyobb városa (már ugye megtanultuk, hogy Tbiliszi az első és Batumi a harmadik). Közel 150 évig volt az ország fővárosa, majd később, miután a központ ismét Tbiliszibe került az egyik grúz miniszter az ország “második fővárosává” akarta tenni. Nekünk magyaroknak (többek között) azért fontos város, mert Budapestről ide lehet közvetlen repülni.
Kutaiszi belvárosát nagyjából egy délután alatt meg lehet nézni, mi azonban egy egész napot szántunk a városra, tehát volt időnk bejárni a látványosságokat és a kis utcákat egyaránt. Azt kell mondjam, hogy a piaccal, a folyóparton lévő házakkal és a rusztikus külvárossal együtt talán Kutaiszi nyújtotta a legnagyobb kulturális sokkot a számunkra.
De inkább kezdjük az elején a mesélést.
Batumiból iránytaxival jöttünk át Tbiliszibe, ez nagyjából 2,5 óra utazást jelentett egy 10-12 fős kisbuszban. Az útért 15 GEL-t fizettünk (mint megtudtuk lehúztak, csak 10 GEL lett volna), és az egyik leginkább “helyi” élményben volt részünk. Nekem legalább is teljes mértékkel felfoghatatlan volt, hogy hogyan tudnak olyan módon közlekedni, hogy csak úgy “leintik” a buszt, ahelyett, hogy a menetrendhez igazodnának, de úgy tűnik nekik ez nem jelentett problémát, és lassan mi is hozzászoktunk a gondolathoz.
Hősünk (a sofőr) dinamikus tempóban hajtott végig a grúz utakon, kerülgetve közben a teheneket/malacokat, tartottunk egy gyors kerékcserés megállót beiktattunk egy fagyizós szünetet és megnéztük, hogyan esik neki majdnem sofőrünk egy másik autó vezetőjének.
A nyelvi hiányosságok is ennél az útnál jöttek ki a legjobban. Megbeszéltük, hogy a “centrálban” fog minket letenni, mi ettől boldogok is lettünk, ugyanis a szállásunk nagyjából 20 percre volt gyalog a központtól. Azonban mint megtudtuk hősünk, a sofőr a centrál alatt a buszmegállóra gondolt, ami a város egy külső részén található (mint később megtudtuk, valóban ez a “central bus station”). Ez nagyjából 1,5 óra sétát jelentett volna a szállásra, és Kutaiszi külvárosa első ránézésre nem volt túl bizalom gerjesztő.
Miután átestünk a “te jó ég hova jöttünk” sokkon, gyorsan elkezdtünk barátkozni a helyiekkel mígnem találtunk egy taxist aki 8 GEL-ért elvitt minket a szállásunkra. Elfoglaltuk a szobát, lemostuk az út porát majd bementünk a városba megnézni, itt is jól csinálják-e a kinkalit. Jól csinálták. A Kutaisziben lévő El Depo étteremben ettük kint töltött egy hetünk legjobb kinkaliját, ha ott jártok mindenképpen térjetek be.
De nem az El Depo az egyetlen látnivaló Kutaisziben. Itt található még a Bagrati Székesegyház ami már a 11. század óta része a város látképének. A középkor persze nem sok jót tett neki mert több ízben is lerombolták, később azonban sikeresen újjáépítették. Jelenleg része a Világörökségnek, a lenti képen szerintem az is látszik, hogy miért.
Amit még mindenképpen szeretnék kiemelni, az a piac. Ide mindenképpen érdemes betérni, még akkor is ha nem igazán szeretnétek vásárolni. Egy igazán helyi élményben lesz részetek, ahogy halomban állnak a sajtok, a magvak, a churchkhela (grúz édesség), a liszt és sokféle gabona miközben a nénik jönnek-mennek mindenféle péksüteményt árulva.
Persze azért van még néhány látnivaló, amit érdemes lehet megnézni: minket például egyszer elkapott az eső, így betértünk a helyi történeti múzeumba is, ahol szembesülhetünk azzal milyen régi is a grúz történelem. Sajnos túl sokat nem láthattunk mert a múzeum felújítás alatt állt, de így is megérte. Ezen túl ott van még a nagyon egyedi és magával ragadó Colchis szökőkút, a botanikus kert, a Kutaiszi park és persze itt is van felvonó és itt is van óriás kerék.
Tehát ha a környéken vagytok mindenképpen ajánlom, hogy ha nem is egy napot de egy délutánt töltsetek el a városban, mert megéri. De mit érdemes még a környéken csinálni?
Nagyon sok mindent.
Kutaiszit remek természeti látványosságok veszik körül, mi ezek közül kettőt vettünk célba, az egyik az Okatse-kanyon a másik pedig a Prométeusz barlang volt. Ezekről szeretnék még picit mesélni Nektek.
Az Okatse-kanyon Gordi település mellett található, hossza nagyjából 16 km, ebből kb. 2,2 km-t járhat be a lelkes turista, a nemrég átadott turistaközpontnak köszönhetően. A kanyon felett vezet el egy függőhíd amiről végig lélegzetelállító látvány tárul elénk, a végén pedig egy kilátó vár minket ahonnan belátjuk az egész kanyont és a lent csordogáló folyót is. Indulás előtt több képet is néztem a kanyonról, de egyik sem adta vissza azt az élményt amit személyesen nyújtani tud, így személyes meglátogatása mindenképpen ajánlatos.
Kutaiszitől nagyjából 20 km távolságra található a Prométeusz barlang. A turisták itt egy 1420 méter hosszú területet járhatnak be, a teljes barlang hosszát azonban 20 km-re becsülik a kutatók. Ami igazán különleges a barlangban – azon kívül, hogy milyen gyönyörű – az az, hogy egy kis felárért hajóval is kijuthatunk. Klausztrofóbiásoknak nem ajánlom, de egyébként elég klassz élmény, tehát ha ott vagyok – és a vízszint is engedi – akkor érdemes kipróbálni.
Miközben a környéken járkáltunk megnéztünk még két kolostort is, ezek közül az egyik a Gelati kolostor, ahol Építő Dávid király sírját is megtaláljátok. Érdekesség, hogy a király a kolostor bejáratához tetette a sírját azért, hogy mindenki aki belép a kolostorba rálépjen, ezzel hunyászkodva meg az alattvalói előtt. Egyébként Építő Dávid király nevéhez fűződik Grúzia felvirágzása, ő alapította a kolostort és az itt helyet kapó Gelati akadémiát, ami a maga korában a grúz filozófia és tudomány fellegvárának számított.
A másik kolostor amit meglátogattunk a Mocameta kolostor, melynek alapítása két herceghez (David és Konstantine Mkheidze) kötődik. Itt emeltek kriptát a testvérpárnak, a babona szerint pedig aki háromszor átkúszik síremlékük alatt, megérinti azt, majd kíván valamit, annak kívánsága valóra válik. Ezt mi inkább nem próbáltuk ki, így sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudjuk, de babona ide vagy oda, a kolostort egy csodaszép helyre húzták fel, ahonnan remek kilátásunk nyílik a környező hegyekre és erdőkre.
Tehát mint látjátok, rengeteg kalandban volt részünk Kutaisziben is, az egyetlen negatívum az volt, hogy ezzel véget ért kis grúz kiruccanásunk. Az utolsó este még egy fergeteges borkóstolóval búcsúztattuk el az országot (és házigazdánkat), majd másnap hajnalban már fent is ültünk a Budapestre tartó gépen.
Egy dolog biztos, mindketten nagyon várjuk, hogy visszatérhessünk Grúziába és minél többet lássunk ebből a meseszép országból. Már csak azt kell kitaláljuk, hol nézzünk szét legközelebb… 🙂
