Mint már előző cikkünkben is olvashattátok, úgy döntöttünk ideje picit kalandozni a nagy világban, és ennek a remek gondolatnak a keretében meglátogattunk egy olyan országot, ami régóta ott volt már a bakancslistánkon. Ez az ország pedig nem más, mint Grúzia.
Első benyomások
Szombat hajnalban érkeztünk Grúziába, a repülőnk Kutaiszi reptéren szállt le és még azon melegében fel is ugrottunk egy buszra, ami meg sem állt egészen a fővárosig, Tbilisziig. Sajnos a buszútról nem sokat tudok mesélni mert nagyjából az első kanyarnál elnyomott az álom (nem viselem túl jól ha kimarad az esti alvás) de egy-egy öt perces ébrenlét alapján azt mondanám, hogy nagyon szép tájon buszoztunk keresztül.
Körülbelül négy órányi buszozás után már ott is álltunk Tbiliszi központjában kezünkben egy frissen beszerzett turista térképpel és épp azt néztük, hol tudunk egy jót reggelizni. Ahogy végig sétáltunk a városon egy jó kávét keresve, az első benyomásunk egyértelműen az volt, hogy Tbiliszi az ellentétek városa.
Egyrészt ott vannak a csodálatos, régi, történelmi építmények, másrészt pedig ott vannak a lepukkant lakónegyedek, a panelek, és a félbemaradt építkezések, amiknek az összessége nagyon sajátos hangulatot kölcsönöz a városnak.
Mielőtt azonban belefeledkeztünk volna a nézelődésbe beültünk egy kávézóba, hogy kikérjük jól megérdemelt reggelinket és végre elfogyasszam a török kávémat (hmm.. :)) közben pedig elkezdtük olvasgatni a látnivalók listáját, amiből szintén az ellentétesség érzése bukott ki először: ugyanis ami itt régi az nagyon régi (5. század), ami viszont új az a lehető legmodernebb stílusban épült (például a Béke hídja vagy a Rike koncertterem).
Lényegében nem is tudtuk, hogy milyen irányból kezdjünk bele a városnézésbe, olyan sok minden volt amit meg kell nézni és csak három napunk volt rá, az elsőnek a felét pedig már így is buszon töltöttük. Tehát fel is kerekedtünk, hogy elfoglaljuk a szállásunkat és utána nyakunkba vehessük a várost.
A grúz vendégszeretet
Ezen a ponton érdemes kitérni egy sztereotípiára ami nem más, mint a kijelentés, miszerint a grúzok híresek a vendégszeretetükről. Igaz, mi csak egy hetet töltöttünk kint tehát nem mondhatom azt, hogy úgy ismerjük az országot és az ott élőket mint a tenyerünket (és persze kivételek mindig is voltak és lesznek) de ez alatt az egy hét alatt azt kellett tapasztaljuk, hogy ez a kijelentés teljességgel igaz.
A vendégszeretet pedig sokszor kéz a kézben járt a házi bor megkóstoltatásával, aminek köszönhetően az ott töltött egy hetet emelkedett hangulatban tudtuk tölteni. A szállásadónk is egy üveg finom vörösborral fogadott minket, amit lelkesen meg is kóstoltunk, és ítéletet mondtunk egy másik grúz sztereotípia felett is ami nem más, mint hogy a grúz borok jók. És tényleg azok.
Sajnos nem vagyok borszakértő (csak lelkes fogyasztó) de az ott próbált borok mind nagyon kellemesek voltak (kivételt képeznek ez alól a kisboltban kapható “alsópolcos” borok, de szerintem ez minden országban így van). Ha pedig nekem nem hisztek, akkor pedig itt van Mr. Hegyi Ember aki helyből nem szereti a borokat, de Grúziában ő is kiemelkedő lelkesedéssel fogyasztotta őket.
Miután befogadtuk a grúz vendégszeretetet és kellemesen ráhangolódtunk a helyi életérzésre, el is érkezett az első betervezett programunk ami nem volt más, mint egy helyi kénfürdő kipróbálása. A kénfürdők nagy népszerűségnek örvendenek az országban. Egyik szállásadónk elmondása szerint a helyiek is gyakran lejárnak oda baráti társasággal, hogy egy nagyobb italozás után enyhítsék a tüneteket.
Ha jól számoltuk, Tbiliszi városának hat ilyen kénfürdője van, mi ezek közül a legfeltűnőbbet próbáltuk ki (ez a fürdő látszik a borító képen). Egy két személyes privát szoba bérlése itt 50 GEL, ebben egy órányi szoba használat volt benne. Ha szeretitek a fürdőzést, én mindenképpen ajánlom kipróbálásra, remek élmény volt, és nagyjából fél óra alatt semlegesítette a korábban elfogyasztott bor hatását. Arra mindenképpen készüljetek fel, hogy a víz nem annyira a langyos mint inkább a forró kategóriába tartozik, tehát fázni biztosan nem fogtok. Mivel Mr. Hegyi Ember nem annyira szereti a meleget, az utolsó 20 percben neki már nem volt őszinte a mosolya.
Egy óra ázás (Mr. Hegyi Ember szerint: egy óra fövés) után nyakunkba vettük a várost, és megkezdtük városnéző túránkat Tbilisziben. Arra, hogy miket láttunk, és mit érdemes megnézni (és merre érdemes elindulni ha hegyeket keres az ember) a következő cikkünkben fogunk jelentkezni. 🙂
