Három csodás nap után könnyes búcsút vettünk Tbiliszitől és elindultunk felfedezni a grúz Las Vegas-t, ami nem más, mint Batumi.
Batumi Grúzia harmadik legnagyobb városa és az ország “nyári fővárosa”. Kedvelt nyaralóhely mind a grúzok, mind a környékben élők (törökök, oroszok, izraeliek) között is. Hatalmas tengerparttal, kaszinókkal és jobbnál jobb éttermekkel várják a lelkes turistákat.
De kezdjük az elején. Reggel nyolckor indult a vonatunk Tbilisziből, amit némi futás árán értünk csak el. Előző este még elbúcsúztunk házigazdánktól és frissen szerzett észt barátainktól, aminek folyamán elfogyasztottuk a Tbilisziben vásárolt borokat. Reggel még picit fáradtan bandukoltunk el a szabadság térre, de az új kaland lehetősége hamar elmulasztotta a fejfájást.
Maga a vonatút nagyon kellemes meglepetés volt. Egyrészt gyönyörű tájakat szelt keresztül (ennek sajnos csak egy részét láttuk mert a fent említett borozós este után némi alvást is be kellett iktassunk) illetve maga a vonat is sokkal modernebb volt mint amire számítottunk. Egy két szintes Stadler vonat vitt el minket az öt órás vonatútra ami így igencsak kellemesen telt.
Batumiban a korábban érzett “kettősség” érzése tovább erősödött. Már Tbilisziben is érezhető volt a kontraszt a város gazdagabb és elmaradottabb részei között, de itt a parton lévő grandiózus épületek és a város központjában lévő lakónegyedek közötti szakadék még jobban érezhető volt.
De mit érdemes Batumiban csinálni?
Először is mindenképpen meg kell nézni a tengert. A Fekete-tenger a part mellett roskadozó hatalmas hotelekkel egészen szürreális látványt nyújt. Nem is annyira éreztük magunkat Grúziában, inkább mintha egy amerikai film díszletébe csöppentünk volna. Amit még érdemes megjegyezni, hogy ezeknek a hatalmas épületeknek nagy része még épülőben van, tehát végig azon agyaltunk, hogy “hogyan fog ez kinézni 10-15-20 év múlva”.
A tengerparton egyébként még nem volt túl nagy élet, többen is mondták, hogy “bezzeg nyáron”, na akkor tömve van a sétány. Természetesen néhány erősebb helyi és egy-két tucat orosz turista már most is elég jónak találta a vizet, így akadtak fürdőzők, de most még lehetett egy kellemeset sétálni a parton anélkül, hogy a tömeget kerülgettük volna.
A tengerpart megnézése mellett még ajánlom, hogy menjetek egy kört a felvonóval. Ez jóval messzebb visz mint a Tbilisziben lévő, így egészen hosszan utazhatunk a város felett. A felvonó végállomása a város szélére esik ahonnan viszont az egész várost beláthatjuk. Indulás előtt mindenhol azt olvastam, hogy ajánlott naplementében megtenni ezt az utat, hiszen akkor a legszebb, tehát mi természetesen délelőtt 11:00-kor indultunk neki, amikor nagyjából 30 fok volt. De legalább nem volt tömeg a felvonónál.
Persze Batumiban is itt vannak a felkapott, “turistás” látnivalók, ezek közül amit mindenképpen érdemes megemlíteni az Ali és Nino szobra, ami tényleg mozog, tényleg átmennek egymáson az alakok és tényleg nem érnek össze. Viszont minden alkalommal amikor majdnem összeérnek (de persze végül aztán nem is) egész sereg turista csapódik oda, hogy utána tapssal jutalmazzák az attrakciót.
Óriáskerék itt is van, habár kisebb mint a Tbilisziben lévő kerék (a sor sem volt akkora), illetve amit még mindenképpen érdemes megnézni az az ABC-torony (Alphabetical Tower). Talán Ali és Nino mellett ez a legikonikusabb látnivaló a városban, és nem ok nélkül. A toronyból egészen egyedi rálátásunk lehet a városra. És a torony főszezonban állítólag a forog is!
Batumiban mindössze egy napot töltöttünk így a városnézésen túl nem sok mindenről tudok beszámolni. Azt azonban még jobban meg tudom erősíteni, hogy a grúzok vendégszerető népek. Itt ugyanis nem egy vendégházba költöztünk hanem egy grúz családnál vettünk ki egy szobát. A család anyukából, apukából, nagymamából és egy kislányból állt, és bár csak anyuka tudott igazán angolul, mindannyian nagyon kedvesek voltak és még egy kis grúz házi süteménnyel is megkínáltak minket.
Nem szívesen hagytuk ott Batumit mert rengeteg látnivaló volt még a városban és a környékén, de ideje volt leinteni egy marsrutkát (iránytaxi) és elindulni utolsó állomásunkra, Kutaiszibe.
